Helló Világ!

Üdvözöllek 😊

Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy még soha nem írtam blogot, nem vezettem nyilvános naplót… Viszont már többször éreztem késztetést arra, hogy a fejemben kavargó gondolatkupacot megosszam másokkal, de eddig valahogy nem jött össze…Talán, mert láttam, hogy mások milyen profi módon engedik ki magukból az érdekesnél érdekesebb agymenéseiket, picit kevésnek éreztem magam a kibontakozáshoz, és eddig mindig megfutamodtam a feladat elől.

Most viszont történt valami, ami ráébresztett a halogatás állította hatalmas csapdára, arra, hogy nincs se holnap, se tegnap és a majd, mint olyan, egy nem létező valami.

44 éves lettem pár napja… nem, nem az éveim gyarapodó száma rázott fel a tespedésből… sokkal inkább az, hogy a Sors úgy intézte, ez a nap most ne rólam szóljon, hanem az Apukámról, aki a születésnapomon halt meg.

Rossz állapotban volt, és a lelkem mélyén már tudtam, hogy közel a vég, mégis döbbenten roskadtam magamba, miután Anyukám felhívott és elmondta, hogy Apu elment.

A sokk, amit a hír okozott viszonylag hamar elmúlt, de az az egy hét, ami ezután következett hatalmas lecke volt számomra. Rengeteg kérdés jött velem szembe és szült újabb és újabb kérdéseket, amiket eddig nem tudtam megválaszolni.

Ezeket próbálom most kiadni magamból… Hátha tudja valaki a választ… vagy, ha nem, akkor hátha kitaláljuk együtt a helyes és – talán – megnyugtató magyarázatot bizonyos dolgokra.

Ja! Nem, nem az Élet és/vagy Halál nagy dolgaira és rejtelmeire szeretnék magyarázatot kapni, vagy adni. Engem inkább ennek a két dolognak az elfogadása és feldolgozása érdekel, illetve az, hogy miért gyakorolnak olyan hatást az emberekre, amilyet…

Itt szeretném tisztázni, hogy miért pont „Mementó”… Nos, minden, általam frappánsnak ítélt név foglalt volt… Eleinte picit súlyosnak találtam a választásomat, de aztán rájöttem, hogy ehhez a témához ez a legmegfelelőbb név.

A. N.